Karácsonyi gyűjtés

2016.12.05.

Sziasztok:) Idén, Karácsony előtt szeretném újból a segítségeteket kérni! Amióta megalapult a “Lotus by Nana’s” és amióta lement a rendezvényünk próbálok ugyanolyan intenzitással részt venni a kórház és a gyerekek életében, és segíteni, ahogyan tudok. Körülbelül 2 héttel ezelőtt betekintést nyertem a zeneterápiás módszerbe is, ami fantasztikus élmény volt és még engem is teljesen elvarázsolt. Látni, hogy nem minden betegségre a gyógyszer a megoldás, hogy a művészettel is meg lehet nyitni a gyerekeket.

Sokan, még  a barátaim és a családom közül sem értik, hogy hogyan tudok időnként bemenni az intenzív, vagy a koraszülött osztályra, anélkül, hogy ne omlanék össze teljesen lelkileg. A helyzet az, hogy sehogy. Már kétszer jártam az intenzíven, ahol szinte másodpercek alatt, akarva akaratlanul is az ember könnyekben tört ki…Olyankor mindig napokra megváltozom, zárkózottabb vagyok és mindent átértékelek magam körül. Rájövök, hogy az életben mik is az igazán nehéz dolgok és kik azok, akiknek valóban nehéz sorsuk van. Hogy meg kellene becsülnöm mindekit aki körülvesz és az egész életemet unblock úgy, ahogy van rosszat és jót is beleértve. Ilyenkor még egy dologra jövök rá újból és újból.. Hogy mennyire anyagias és tárgyi világban élünk. Hogy az emberek hajlamosak szórni a pénzt olyan dolgokra, amelyktől sem többek sem boldogabbak sem szebbek nem lesznek. És hogy mennyire elmegyünk egymás mellett…  Mert van valami – egy megbeszélés a fodrász egy buli egy telefonhívás az instagram – ami mindig fontosabb lesz a lényegnél. Pedig semmibe sem kerül odafigyelni másokra –  a családunkra, a barátainkra a körülöttünk lévő emberekre és azokra, akikre más nem figyel. Pedig a probléma ott van és létezik csak nagyon kevesen vannak azok, akik tesznek is valamit annak érdekében, hogy a dolgok változzanak.

Mennyivel másabb lenne a világ, ha mondjuk az emberek csak egyszer lemondanának valamiről ami szerintük nekik fontos és helyette egy mikuláscsomagot vennének egy kisgyereknek, aki még soha életében nem kapott ajándékot, vagy éppen most került ki az intenzív osztályról. Tudom, hogy ezek utópisztikus gondolatok, de ha már egyetlen egy emberben felébreszt valamit ez a bejegyzés, akkor már megérte:)  Mennyivel másabb lenne minden, ha észrevennénk egymást. Erre szeretnélek kérni Benneteket. December 8-án a délelőttömet a Bókay Klinikán fogom tölteni sok mindenkivel karöltve, hogy kioszthassunk minden bent fekvő vagy bent lévő gyereknek egy mikuláscsomagot. Ha szeretnétek Ti is csatlakozni a kezdeményezéshez és segíteni nekünk, akkor kérlek, Titeket, hogy vegyétek fel velem a kapcsolatot e-mail-en keresztül. BÁRMIT elfogadunk, amire a kórháznak és a gyerekeknek szüksége lehet(lista az esemény leírásában:https://www.facebook.com/events/1099505173500026/) és mindent a klinikán, vagy a NANA’S üzletben vagy a veszünk át, nyitvatartási időben (H10.30-P18.30, SZ:11.00-16.00, 1061, Bp., Székely Mihály utca 8.)

IMG_0964JPEG

Continue Reading…


Almost December..

2016.11.29.

IMG_3514Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de ahogy közeledik a December egyre jobban érzem magam. Mintha teljesen megújultak volna az energiák körülöttem… Már épp ideje volt mert nagyon hosszú volt ez a 2016… Ps.: Jövő héten karácsonyi kampányt fotózunk, 1-2 héten belül pedig már  és az üzletekben is elérhető lesz a kollekció:) Remélem szeretni fogjátok!

// Do you guys all feel these “good vibes” coming with December? I feel like everything around me is being just perfect:)  And finally this horrible year is behind me…! Ps.: We’re doing the campaign shooting for our Christmas collection next week, which is going to be in the stores in maximum 2 weeks, hope you”ll love it!

Continue Reading…


BLACK FRIDAY

2016.11.25.

BLACK FRIDAYJó Reggelt! Ma 20-30 % kedvezménnyel vásárolhattok a Székely Mihály utcai üzletünkben:) Várunk Benneteket!

// Good Morning! Today we have 20-30 % discount to ALL PRUDUCTS at our store in Székely Mihály street :) See you there!

Love,

N


White

2016.11.24.

IMG_2858A kedvenc szövetkabátom az idei kollekcióból:) Már kapható a Székely Mihály utcai üzletünkben:)

// My favourite coat from this year’s F/W collection! Already available at our store in Székely Mihály street 8.

Continue Reading…


Miért mondunk le az álmainkról? / Why do we give up on our dreams?

2016.11.21.

IMG_3178

// I haven’t written in a long time now and this has many reasons. Maybe because 2016 is truly a year of closures. Many many things happened with me so quickly. I had to let go so many people of my life in such a short time period… I needed time to put every puzzle where it belongs. I needed time to see why things happened the way they happened. And now, I think some of the pieces are getting where they belong, and of course some of them are not there yet, and they might never will be, but time will give us all the answers we want eventually.

Other thing is that whatever thoughts I had about writing something I all the time ended up with the same conclusion, that people are afraid. But I cannot really describe what from. I didn’t wanted to repeat myself all the time, but then a friend told me: Why not? Who cares if somebody doesn’t like it or disagrees if you stay valid and true to yourself? And she was right.

3 and a half years ago I started something because of somebody – I started writing a book. But I never finished it. Maybe I am afraid of it as well. Maybe finishing and writing it means I have to go very deep in my self-knowledge and my personal feelings so that the book can be succesful. But if this thing has been a part of my life for such a long time then it wants to say something doesn’t it? It might has a reason and I might want to achieve something with it. And the key is that I need to write because of myself not because of another person.

Am I all  the time searching for the “plus” factor in every story, the thing which you cannot catch or describe? Probably. I am trying to write down the thing that should controls us and makes us want to live. The thing that keeps everything moving. This thing is seen by a very few people nowadays. Many of them can feel it but in general they are afraid of it.

But they shouldn’t be. They should accept it and let this thing be the guide in our lifes. We should let our emotions control us. All the time. Nothing else. We should not close ourselfes like this, and let all superficial things, schemes or rules take over.

But why so many people live like this? Why do they let themselfes being controlled by things which they are not? Do things which they don’t even like or want to do? Why they don’t step out of their comfort zones? 

They assure themselves with different types of excuses, about why lacking out the thing that makes them happy. They are afraid to move, to take the risk. And most of these people are 100% convinced that they have chosen the right path and that it’s gonna’ be the best for everybody,  living “happily” their all planned life. But are these plans actually their plans? Aren’t these plans made by others? By family, friends, communities where they live their every day lives. Does actually planning makes sense anyway? Life will all the time interrupt and change them…

Many people don’t even want to think about their inner thoughts – Is it good what I am doing? Am I happy? They devoutly belive that there is no other way of living their live. because of this and that… myriad of excuses. And there are some – maybe a lot actually – who can sense that something is not okay. That they should change something. Sometimes they even admit it to themselves and they are almost ready for action but then they give up on the finish line. Deep inside they know that they have made a mistake, but they just put all their feelings in a drawer somewhere deep and they don’t open it for a long time or maybe they never do. Though exactly these feelings, intuitions, vibes or I don’t even know how to call them are the things which are worth fighting for. Our dreams.

//

Régóta nem írtam már, ennek több oka van… Részben talán azért nem, mert a 2016 valóban a lezárások éve és rengeteg dolog történt velem pillanatok leforgása alatt, még soha ennyi embert ilyen rövid idő-intervallumon belül nem kellett elengednem az életemből, és idő kellett, ahhoz, hogy minden puzzle darab a helyére kerüljön. Hogy mi miért történt. És egy része azt hiszem már helyre is került, persze vannak dolgok, amire soha, vagy sok idő múltán kapunk válaszokat.

A másik dolog pedig az, hogy bármilyen gondolatom volt az írással kapcsolatban, mindig ugyanoda lyukadtam ki: hogy az emberek félnek. De nem tudom pontosan megfogalmazni mitől. Én pedig nem akarom folyton ismételni magam, amire egy barátom azt mondta: Miért nem? Kit érdekel az, aki nem ért egyet azzal amit írsz, ha hiteles maradsz önmagaddal szemben? És igaza volt.

3 és fél éve belevágtam valamibe, valaki miatt – a könyvírásba. Vagyis mindig más miatt. De sosem jutottam a végére. Lehet, hogy én is félek tőle. Hogy túl mélyre kellene mennem ahhoz, hogy sikerüljön. De ha már ennyi ideje része az életemnek a munkám mellett az írás, akkor biztosan valamit szeretnék elérni vele. És lehet, hogy a kulcs az, hogy nem más miatt kellene írnom, hanem magam miatt? Lehet, hogy magamat próbálom megfejteni általa? Vagy keresem azt valamit, azt a pluszt minden történetben, amit képtelenség megfogni? Próbálom leírni azt, ami szerintem éltet és irányít minket egész életünkben, ami fenntartja a világot, és amit nagyon kevesen látnak. Sokan érzik, de félnek tőle.

Pedig nem kellene. El kellene fogadni és hagyni, hogy ez a valami irányítson minket. Hogy mindig, mindig az érzelmeink irányítsanak. Semmi más. Nem szabadna ennyire bezárkóznunk, ennyire a külsőségeknek és sémáknak élnünk.

De miért csinálja ezt ennyi ember? Miért hagyja, hogy irányítsák őket? Olyan dolgok, amik nem ők? Olyan dolgokat csinálnak, amiket valójában nem akarnak. Miért nem lépnek ki soha a komfortzónájukból? Különböző kifogásokkal győzködik magukat arról, hogy miért vonják meg maguktól azt a dolgot, ami boldoggá tenné őket. Félnek lépni, félnek kockáztatni. És legtöbbjük meg van győződve arról, hogy a jó utat választotta, hogy ez így lesz a legjobb neki és mindenkinek. Hogy azzal lesz boldog, ha a terveinek él. De a tervei valójában nem is a saját tervei. Hanem másoké. A normáké a családé a közösségé, amiben éli a hétköznapjait. De van egyáltalán értelme tervezni? Az élet úgyis közbe fog szólni..

Sokan vannak, akik nem is akarnak belegondolni abba, hogy jó-e, amit csinálnak. Boldoggá teszi-e őket? Szentül meg vannak győződve arról, hogy más életük nem lehetne. Mert ez meg mert az… kifogások tömkelege. De vannak azok- és szerintem ők rengetegen vannak,- akik érzik, hogy valami nem stimmel. Hogy változtani kellene valamin. Néha beismerik maguknak, és majdnem cselekvésre készek, de a célegyenes előtt feladják. Legbelül tudják, hogy rosszul döntöttek, de ezeket az érzéseket beteszik egy fiók mélyére és jól bezárják. És van hogy egy jó darabig, van hogy soha többet nem nyitják ki. Pedig pont ezek az érzések, megérzések vagy nem is tudom minek nevezzem, ezek azok a dolgok, amikért megéri küzdeni. Az álmaink.

Love,

N


Személyi asszisztens kerestetik!

2016.11.19.

Lányok/Fiúk! Személyi asszisztenst keresek, teljes munkaidőben! Kérlek, írjatok privát üzenetet, vagy e-mailt, ha érdekel Titeket és minden részletet elmondok:)

nati.nanasfashion@gmail.com

(igyekszem mindenre időben válaszolni)

Love,

N


Rose Gold Bomber

2016.11.18.

IMG_3125

Ez az egyik kedvencem az idei kollekcióból, már alig vártam, hogy posztoljam:)!! És az az óriási hírem van számotokra, hogy már a célegyenesben vagyunk a webshoppal, szerintem jövő hét végére elindul majd a tesztüzemünk!!! És nagyon köszönöm, hogy ennyire türelmesek voltatok/vagytok:)

Pic: Bogi Bognar  Continue Reading…