Érzelmi blokk

2013.08.19.

Minden ember érez. Legyen fiatal, vagy öreg, néma, vagy süket, színes bőrű, vagy ilyen és olyan vallású. De nem mindenki egyformán. Az érzések visznek minket előre, adnak ambíciót, célokat, amiket ha elérünk, mit érzünk? Boldogságot. Vagy büszkeséget. De leginkább mindkettőt. És a leginkább érző és nagyratörő emberek, ilyenkor nem merülnek el időtlenségig a saját örömükben, hanem még többre, még jobbra vágynak. Még nagyobb dolgokra. Persze nem mások kárára. De ilyenkor sokszor felmerül a kérdés, hogy ha a te boldogságod nem valaki lelkén szárad?

Természetesen így van ez a szerelemben is. Minél emocinálisabb vagy annál, jobban megviselnek a csalódások, a megcsalások és társai. De ennek van pozitív oldala is. Még pedig az, hogy általában ezek a legkönyörtelenebbül elszenvedett csalódások visznek minket leginkább előre. Olyan erőt adnak, amiből még számtalan ideig táplálkozol. Ami valamilyen formában inspirál. „Te csak azért is megmutatod, hogy meg tudod csinálni, hogy meg tudsz változni, hogy meg tudod szerezni azt az állást, hogy le tudod adni azt a rohadt 10 kilót, hogy igenis jobb leszel annál, aki voltál.”

De mi van akkor, amikor annyi, vagy egy olyan elsöprő impulzus ér, hogy egyszer csak leblokkolsz. Teljes érzelmi blokkba kerülsz. Megszűnsz érezni, és ezáltal gyakorlatilag létezni is. Teljesen lebénít. Félsz, hogy mi van akkor, ha már soha sem leszel a régi, hogy soha sem fogsz valakit úgy szeretni, mint eddig, hogy a célok, amiket kitűztél magad elé kezdenek elveszni a mélyhomályban. Nincs hited, nincs ami összetartson, nem találod önmagad és társai.

Olyan, mintha köréd fonódott volna egy óriási pókháló, apró résekkel, amelyekből néha-néha beszivárog egy két dolog, amire azt hiszed, majd segít lehámozni magadról ezt a nyomasztó szürke valamit. De mint, ahogy a pókok sem segítenek az áldozatoknak kiszabadulni, neked sem fognak. Egyedül kell végig csinálnod. Egyrészt azért mert csakis magadban bízhatsz, más részt pedig azért, mert ha hagyod, hogy valaki kihúzzon a szarból, függővé válsz tőle. És ne akarj senkitől függeni, mert akkor oda a szabadságod.

De az a szomorú helyzet, hogy az életnek igenis vannak ilyen szakaszai is. Amikor nem a saját mesédet éled, hanem egy kicsit kívülállóként látod önmagad, mert nincs semmi, ami elvakítana. Ilyenkor nem kell pánikba esni. Ki kell használni a helyzetet, és olyan dolgokra fogsz rálátást nyerni, amikre eddig nem is gondoltál. Talán jobban megismered, és újból megtalálod önmagad. Két dolog számít ebben az esetben, az egyik a türelem a másik az idő.

És ha ez sikerül, a szürke köd eltűnik, és minden kezdődik elölről. Az érzések újból feljönnek, újabb, vagy talán az eddigiektől eltérő céljaid lesznek. De már máshogy fogod őket megélni. Tapasztaltabb leszel. Lesz önuralmad és önismereted. És ha újból hasonló helyzetbe kerülnél, tudni fogod a teendőket.

Mindennek megvan a jó oldala, csak meg kell látni.

Love,

N

 

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply

mautic is open source marketing automation