Fragments from Bulgaria

2014.06.19.

Mint már említettem tavaly óta várok arra, hogy újból Sunny Beachen lehessek, de az igazat megvallva nem is Sunny Beach-ért rajongok, hanem a tőle néhány km-re fekvő kis városkáért – Neszebar-ért – amelyet az Unesco 1983-ban a világörökség részévé nyilvánított. Nem csoda, hiszen lélegzetelállítóan gyönyörű, a sok romos templommal, a kis macskaköves utcákkal, régi fa házikókkal, hangulatos éttermekkel és kávézókkal. Mivel nem először járok itt már szinte úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet,ezért is térek vissza mindig az olyan “bevált” helyekre mint az Emona étterembe, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a tengerpartra, a hal és tengeri herkentyű kínálatuk pedig egyedülálló. A boltok és butikok pedig sajnos mindig vásárlásra késztetnek, a következő bejegyzésben megmutatom nektek az eddigi szerzeményeimet. Még két napig leszünk itt, utána indulunk “Kazanlak-ba” a nagyszüleimhez!

// As I mentioned, i was waiting to go back to Sunny Beach since last year, but the truth is, that I am in love with a little town – Nessebar – wich is a few kms farther. Nessebar is part of the Unesco world heritage since 1983. No wonder, because it’s breathtakingly beautiful and cozy with the ruinous temples, cobbled little streets restaurants and coffee bars. As I am not here for the first time, I know the best places wich have to be visited. Restaurant Emona is one of them – they have an amazing view to the beach and their sea-fish offer is unique. Unfortunately I can never resist of the boutiques and little shops, so I get a few new things which I’ll show you  in the next article. We have 2 more days here and after we are headed to Kazanlak – my hometown – to my grandparents!

Love,

N

 

 

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply

mautic is open source marketing automation