Surface VS Reality – A divatszakma árnyoldalai, amikről soha senki sem beszél

2017.03.19.

Tudjátok elég régóta érik bennem ez a bejegyzés, csak mindig addig szoktam várni, amíg nem ér egy olyan impulzus, hogy minden pontosan megfogalmazódjon bennem.

És az igazság az, hogy az évek alatt, amióta a NANA’S létrejött rengeteg ilyen dolog ért, most pedig azt hiszem kirobban belőlem, ami nem baj, mert szeretném megosztani Veletek, hogy valójában mi is zajlik a háttérben.

Hogy nem minden szép és jó, ahogyan azt a social media felületeken láthatjátok, hogy 3 éve, amióta megszületett a fejemben a márka ötlete nap, mint nap olyan nehézségekkel kell megküzdenem, megküzdenünk, amit soha de soha nem is gondolnátok. Hogy 20 évesen amikor ebbe belevágtam, nem gondoltam arra, hogy nem egy 20 éves lány életét fogom élni, és most sem egy 23 éves lány életét élem.

És félre ne értéstek egyáltalán nem panaszkodom, mert imádom, amit csinálok és annak ellenére, hogy ez nehezebb, soha de soha nem választanék másik utat! Imádom az életem a munkám, a családom, a barátaim, hogy ilyen támogatóak, és természetesen Titeket és a vásárlóinkat, mert fantasztikusak vagytok, tényleg és ennél hálásabb nem is lehetnék. De elképzelni sem tudjátok, hogy mekkora nyomás van rajtam, nap, mint nap, főleg, hogy a márka egyre nagyobb és a cég egyre csak növekszik. Ahogy nő a márka nő a felelősség is…

Könnyű azt gondolni, hogy milyen fancy és könnyű életet élek, mert rajzolgatok és ruhákat tervezek néha pedig posztolok a ruháimról a blogomon és az instagramon.. Csakhogy ez a dolog 1%-át teszi ki.

Arról senki sem beszél, hogy egy bejegyzés beszerkesztése több órás munka, hogy 2 év blogolás után kiégtem a megfelelési kényszertől, hogy állandóan a topon kellett lenni minden képen minden rendezvényen, hogy állandóan tökéletesnek kell mutatnod magad, miért is? Hogy több követőd legyen…? Amikor ez realizálódott bennem, úgy döntöttem, hogy ennél sokkal de sokkal nagyobb értéket képviselek és megalapítottam a NANA’S-t.

Arról senki sem beszél, hogy 8 kínkeserves hónapon mentem át, amíg a márka megvalósult, hogy minden megtörtént, aminek nem kellett megtörténnie, hogy ezernyi csalódáson és bukkanón kellett átmennem ahhoz, hogy egyáltalán legyen egy kezdőkollekciónk. És hogy mellette csináltam egy főiskolát és elkezdtem egy másik egyetemet.

Arról senki sem beszél, hogy egy a fejemből megszületett szellemi termékkel több ezer vásárló igényeit kell kielégítenem, és ha egy fazon, vagy egy kollekció nem úgy megy, ahogy gondoltam, akkor néha teljesen magamba zuhanok és magamban keresem a hibát.

Arról senki sem beszél, hogy szakember hiány van és varrónőt találni itthon, olyan, mint tűt a szénakazalban…. hogy a textilipar Magyarországon szinte halott, hogy az anyagok a külföldi anyagfelhozatallal összehasonlíthatatlanok, hogy időnként elfogy egy bizonyos anyag, miután lefotóztunk vele egy kampányt mert egy nagyobb cég felvásárolta azt a többezer métert, amiből mi dolgozni szerettünk volna.

Arról senki sem beszél, hogy befektető nélkül önerőből milyen Magyarországon céget vezetni.

Azt senki sem látja, hogy vannak hónapok (amikor például jótékonysági rendezvényt szervezünk) amikor 12 órákat dolgozom megállás nélkül, hónapokon keresztül és amikor lemegy a hajsza hetekig alig tudok kimozdulni a lakásból. De tudom, hogyha én nem csinálom meg, akkor senki sem fogja, ezért mindig végigviszem még a lehetetlent is, még akkor is ha a végén én szenvedem meg a dolgot.

A rendezvényszervezés is nagyon nagy bulinak tűnhet, de amikor az ember olyan emberekkel kerül kontakba, akik nem úgy végzik a munkájukat, ahogy, vagy megígérnek dolgokat, aztán néhány nappal a rendezvény előtt meggondolják magukat bizonyos dolgokban, és mindent nekünk kell megoldanunk 100 embert összekoordinálnunk, a modelleket, a próbát, a koreográfiát, a koncepciót, a pr-t a marketinget , a díszletet, a zenét és még sorolhatnám, miközben egyébként van egy cégünk aminek ugyanúgy működnie kell ezeken a napokon és heteken ahogy eddig mert az emberek elvárják ezt és ez a normális…

Arról senki sem beszél, hogy mindig mindig lesznek olyan emberek, akik lemásolnak, a hátad mögött beszélnek, kihasználnak téged és a naivitásodat és jóhiszeműségedet, kihasználják a szakmai kapcsolataidat a kreativitásodat és téged minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Ez az a dolog, ami talán számomra a legnehezebb. Megbízni az emberekben. Mindig megfogadom, hogy sokkal szigorúbb leszek legközelebb, de egyszerűen sosem tudom levetkőzni a személyiségemet és mindig a legjobbat látom azokban is akik soha nem fogják viszonozni ezt a hozzállást, sőt.

Arról soha sem beszélnek, hogy mennyi lemondással jár az, hogy ezt az utat választottam. Mennyi konfliktussal, mennyi buktatóval… Ráadásul annyi emberben csalódtam ilyen rövid idő leforgása alatt, hogy a két kezemen nem tudnám megszámolni. Soha, de soha nem találkoztam ennyi irigységgel és rosszindulattal, olyanoktól, akik nem is ismernek. De ezzel soha nem foglalkoztam és nem is fogok, mert szerintem csak így lehet előre menni. Felesleges a negatív energiákat felvennünk.

Na és a legjobb rész, gondolnátok ,hogy zéró magánélettel rendelkezem? Mert az ember azt gondolná, hogy minden férfi álma egy olyan nő, aki egy ilyen karriert épített fel? Hát az az igazság, hogy minél nagyobb a márka, annál nehezebb partnert találnom magam mellé, mert egytől egyik mindenki megijed tőle. Ami nem baj, mert hiszek abban még mindezek ellenére, hogy majd egyszer eljön az életembe az az ember, aki 150%-ban mellettem lesz támogat és csak előre visz majd engem is és a márkát is. Hogy büszke lesz arra, amit elértem és arra, amilyen ember vagyok.

Igazából (bármennyire is furcsa..:D) ennek a bejegyzésnek az volt a célja, hogy egyrészt bátorítsam azokat, akik szeretnék megvalósítani az álmukat, de állandóan valamilyen akadályba ütköznek, mert látjátok akadályok nélkül lehetetlen fejlődni. Minden akadály azért jön elénk, hogy túlhaladjunk rajta, hogy tanuljunk belőle, és hogy bebizonyítsuk, hogy elég kitartóak vagyunk. Másrészt pedig, hogy Mindenki egy tisztább képet kapjon rólam, és arról, amit csinálok, mert egyáltalán nem félek megosztani Veletek vagy felvállalni, aki vagyok. És beszélni is bármikor beszélek róla, mert az emberek manapság szeretik azt mutatni, ami nincs és soha senki sem beszél a valóságról. És még egyszer kihangsúlyozom, hogy soha de soha nem csinálnék mást mindezeknek a dolgoknakk ellenére sem, mert szerelemből csinálom  a mai napig és leírhatatlan úgy felkelni minden nap, hogy szeretem a munkám, másokat inspirálhatok vele és embereknek segíthetek.

Ha még több kulisszatitkot szeretnétek hallani, vagy esetleg személyesen megismerkedni velem és kérdéseket feltenni bármivel kapcsolatban, megtehetitek jövőhét szerdán 18.00h-tól a Corvinus egyetemen. Minden részletet ITT megtaláltok: https://www.facebook.com/events/217275055417095/

Love,

N

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply

mautic is open source marketing automation