“Torz társadalom”

2015.10.23.

Sokan már tudjátok, de úgy érzem most jött el az ideje annak, hogy itt is megosszam, hogy egy ideje már a szinglik életét élem. Amit egyébként nagyon élvezek, mert imádom a szabadságot, de nap, mint nap elszörnyedek dolgokon, emberi reakciókon és nagyon kiváncsi vagyok a Ti véleményetekre is.

A két kezemen sem tudom megszámolni, hogy az elmúlt két és fél hónapban hányszor hallottam azt a kifejezést, hogy „torz társadalom”. A férfiak a nőkre panaszkodnak, a nők pedig a férfiakra. Oda-vissza, folyamatosan. A nők könnyűvérűek, nincs bennük kihívás, a férfiak szemetek, és megmagyarázhatatlan dolgokat tesznek, mindenki bolond stbstb…  És persze nekem is csak gyűltek, gyűltek a rossz tapasztalataim. Néha egyébként rendesen kikerekedett a szemem – elképesztő, hogy mi történik a szórakozóhelyeken, hogy a szerepek konkrétan megfordultak és a nők szó szerint rámásznak mindenkire, akinek 30.000 Ft-nál drágább óra van a kezén (persze tisztelet a kivételnek). A férfiak pedig hagyják. Ez egy ördögi kör, és ahogy látom egyre rosszabb lesz.

Sokat gondolkoztam ezen az egészen és aztán egyszer csak rájöttem, hogy mindez miért történik. Hogy mi történik a fiatal társadalommal, legalábbis itt Budapesten.

Mutassatok egy olyan embert, aki ne sérült volna valami miatt a mai világban. Akit ne bántottak volna meg, ne szúrtak volna hátba. Ezek után természetes emberi reakció, hogy nem akarjuk többszor kiszolgáltatva és megbántva érezni magunkat más emberek miatt. Ezért falakat húzunk magunk köré. És ha jön valaki, aki ezeket lebontaná, inkább elmenekülünk. Mert újból elkezdünk érezni és ha elkezdünk érezni, akkor nem csak pozitív dolgok történhetnek. Akkor megint sérülhetünk, megint megbánthatnak ezért inkább az eszünkre hallgatva a könnyebb utat választjuk, mert megijedünk.

És tudjátok miért élnek annyian a felszínnek, felszínes kapcsolatokban? Mert ezekben a kapcsolatokban el tudják rejteni, hogy milyenek valóján. Ezek sohasem igazi, mély kapcsolatok, senki semmit nem tud a másikról és igazából nem is érdekli. Aki pedig meglátja, hogy mi van a felszín alatt  őt ellökik maguktól. Mert ott már nem ők irányítanak mindent.

De mi értelme van az egésznek, ha nem az, hogy érezzünk. Hogy érzelmeket váltsunk ki emberekből, és hogy belőlünk is érzelmeket váltsanak ki emberek. Hiszen e körül forog minden ezen a világon. Szeretet, szerelem, gyűlölet, harag, bosszúvágy, vágy, vonzalom, féltékenység, öröm és még sorolhatnám a végtelenségig. Ha mindig az eszünkre hallgatunk és besöpörjük az érzéseinket egy fiókba, amit sosem nyitunk ki, csak néha, azzal nem védjük magunkat, épp ellenkezőleg. Ettől nem leszünk erősebbek csak gyengébbek. És ez nem igazi élet. Ha nem érzel igazán, nem élsz igazán és sajnos ezt nagyon kevesen látják be. Lehet, sőt biztos, hogy a boldogság csak pillanatokig fog tartani, de pontosan olyankor kell megélni, és nem elfutni. Minden azért történik az életünkben, hogy tanuljunk valamit. Hogy formáljon minket szellemileg, de ha nem éljük meg ezeket a jó és rossz dolgokat sohasem fogunk fejlődni. Mindig ugyanazon a szinten maradunk.

Love,

N

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply

mautic is open source marketing automation